Miért nem azt érezzük, amit a KSH mond?
Az elmúlt években sok magyar család ugyanarra a felismerésre jutott: ami a boltban történik, az valahogy nincs összhangban a híradóban elhangzó inflációs adatokkal. A statisztikák szerint mérséklődött az infláció, helyenként 4–5% körüli sávot látunk, mégis minden bevásárlás egyre drágább. A valódi infláció, az, amit a pénztárcánkban érzünk messze felülmúlja a hivatalos adatokat.
De hogyan lehetséges ez?
A válasz egyszerű, mégis ritkán beszél róla bárki: a hivatalos infláció és a valós infláció két külön fogalom.
És most megmutatom pontosan, miért.
A fogyasztói kosár már nem azt a világot tükrözi, amiben élünk
A KSH minden évben frissíti a „fogyasztói kosarát”, vagyis azt a terméklistát, amely alapján kiszámítják az inflációt. Ez önmagában teljesen rendben van — csakhogy a változtatások iránya az utóbbi években folyamatosan ugyanabba az irányba mutat: lefelé torzítani az inflációt.
Az étel, a hús, a tejtermék, a zöldség, a szolgáltatások, a lakhatás súlya egyre kisebb.
Ezzel szemben nagyobb súlyt kapnak a telekommunikációs díjak, a digitális szolgáltatások, az elektronikai cikkek, az akciós diszkont-termékek és minden olyan tétel, ami lassabban drágul.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Azt, hogy a „kosár” már nem hasonlít egy magyar család valós bevásárlólistájára. Így könnyű 4–5%-os inflációt kimutatni, miközben a tej, a sajt, a zöldség, a hús vagy a rezsi valós drágulása ennek akár a duplája is lehet.
A statisztika szerint „mérséklődött az infláció”.
A pénztárca szerint „már megint drágább lett minden”.
A maginfláció elfedi a valóságot
Gyakran hallod: „a maginfláció kedvezőbb lett”.
Ez az a szám, amit a Magyar Nemzeti Bank szeret hivatkozási alapként használni — csak épp a hétköznapi emberek életéhez nem sok köze van.
A maginfláció ugyanis nem veszi figyelembe:
- az energiaárakat,
- az üzemanyagárakat,
- a mezőgazdasági eredetű élelmiszereket,
-
és minden erősen ingadozó vagy hatóságilag befolyásolt tételt.
Másképp fogalmazva:
pont azokat a dolgokat veszik ki belőle, amelyek a legjobban sújtják a magyar háztartásokat.
Ez olyan, mintha valaki azt mondaná:
„Nem kövérszel, ha nem vesszük figyelembe a vacsorát.”
Papíron igaz — a valóságban viszont semmi köze a teljes képhez.
A hatósági árak is szépen kisimítják a grafikont
Ha egy termék árát az állam mesterségesen alacsonyan tartja, akkor a KSH ugyanazzal a mesterséges árral számol. Csakhogy a piacon a költséget nem lehet eltüntetni: a drágulást a vállalkozók, és végső soron – a többi termék árában – a lakosság fizeti meg.
A hivatalos infláció ettől még kedvező marad — a bevásárlás viszont egyre fájdalmasabb.
Miért kommunikálnak szebb számot, mint amit érzünk?
Nem kell hozzá összeesküvést sejteni. A rendszer egyszerűen így működik.
-
A nemzetközi befektetőknek stabil képet kell mutatni.
A gyenge forintnak és a magas inflációnak súlyos piaci következményei lennének. -
A lakossági hangulatot fenn kell tartani.
Ha minden nap azt hallanánk, hogy a valódi infláció 12–15%, abból könnyen társadalmi elégedetlenség lenne. -
Az állampapír-kamatok alacsonyan tarthatók.
A lakossági állampapírok kamatát a hivatalos inflációhoz kötik.
Ha a hivatalos szám alacsony, az állam kevesebb kamatot fizet.
Ez egy önmagát fenntartó rendszer: a módszertan úgy van kialakítva, hogy a valóságnál kedvezőbb képet mutasson.
A valós infláció az, amit minden bevásárlásnál tapasztalunk
A magyar háztartások által érzékelt infláció ma:
12–18% között mozog. – Jövedelmi szinttől és fogyasztási szokásoktól függően.
Minél nagyobb része megy élelmiszerre és rezsire a fizetésnek, annál durvább az egyénileg érzékelhető valós drágulás.
És ez az emberek döntő többségét érinti. Ezért van az, hogy hiába hallasz 4,3%-os inflációról, a boltban lévő árakból úgy érzed, mintha minden hónapban újra áraznának mindent.
A legfontosabb következtetés: két infláció létezik
- A hivatalos infláció, amit a kormány, a jegybank és a statisztikai hivatal közöl.
-
A valós, érzett infláció, amit a saját pénztárcád mutat.
A kettő között 7–12 százalékos eltérés is lehet — teljesen törvényesen, módszertanilag „indokoltan”, mégis félrevezetően. És pontosan ez az oka annak, hogy egyre többen keresik a valódi értékvédelmet: azokat a megoldásokat, amelyek nem a hivatalos inflációt követik, hanem képesek a valódi drágulást is ellensúlyozni.
Mit tehetünk a valós infláció ellen?
A fenti probléma miatt egyre többen keresnek infláció felett teljesítő értékvédelmet — nem papíron, hanem a valóságban. Ilyenek a fizikai, kézzel fogható, reáleszköz-alapú megtakarítások:
Infláció ellen védő alternatív és eszközalapú befektetések
1) Fizikai nemesfémek (klasszikus értékvédelem)
- arany
- ezüst
- platina
- palládium
2) Ipari és technológiai reáleszközök
- ritkaföldfémek (neodímium, prazeodímium, ruténium, irídium stb.)
- különleges fémek (tantalum, hafnium, gallium, stb.)
-
zöldenergia-nyersanyagok (lítium, kobalt, nikkel)
3) Műtárgy- és gyűjtői piac (infláció feletti hozam hagyományosan)
- festmények
- szobrok
- limitált kiadású műtárgyak
- modern művészeti portfóliók (de csak intézményi háttérrel)
-
design & luxustárgyak (pl. Cartier, Patek Philippe órák)
4) Nem papíralapú, fizikai gyűjtői befektetések
- nemesborok
- prémium whisky, rum
- ritka autók
- érmék, bélyegek
- luxusórák
- klasszikus autók és motorok
-
érme- és numizmatikai portfóliók
5) Alternatív eszközalapú (vagy hátterű) befektetések
- fizikai ingatlan (bérelhető, hozamtermelő)
- mezőgazdasági föld
- erdő
- energiaipari részesedések
-
infrastruktúra-alapok
A valós infláció ellen ma a világ legjobb védelmet azok a fizikai, kézzel fogható reáleszközök nyújtják, amelyek értéke nem papíron létezik, hanem a gazdaságban betöltött szerepükből fakad. Ilyenek a nemesfémek, a ritkaföldfémek, a műtárgyak, a luxusgyűjtemények, az ingatlan, a minőségi alkoholok és minden olyan alternatív befektetés, amely hosszú távon értéket tart vagy értéket teremt.
Itt üzenj ha segíthetek a döntésben, merre indulj el a befektetések világában, vagy iratkozz fel a heti hírlevelekre!