Az MNB friss adatai szerint a magyar háztartások jelenleg több mint 7700 milliárd forintot tartanak otthon készpénzben, és további 13 800 milliárd forintot pedig lekötés nélkül a bankszámláikon.
A likviden tartott mennyiség összesen: 21 500 milliárd (huszonegyezer-ötszáz milliárd), vagyis 21,5 billió forint. MNB – Megtakarítási jelentés 2026
Nagyon gyakran hallom ügyfelektől: „A pénzem itthon teljes biztonságban van.”
És valóban ott van. Ott van a fiókban, vagy ott van bankszámlán. Az összeg nem csökken, senki nem költi el, és bármikor adott a hozzáférés. Ez nyilván jó dolog. Ezzel azonban még nincs megoldva az anyagi biztonság. Mivel a „otthagyott” pénz értéke nem marad változatlan.
Huszonegyezer-ötszáz milliárd forint. Elképesztően hatalmas összeg, amelynek jelentős része alig vagy egyáltalán nem termel hozamot. Közben az árak tovább emelkednek, így az értékvesztés borítékolható.
Az MNB júniusi előrejelzése 1,8 százalékos éves átlagos inflációval számol 2026-ra. Ha ez teljesül, akkor a közel 21 500 milliárd forintnyi, hozam nélkül tartott pénz vásárlóereje egyetlen év alatt mintegy 380 milliárd forinttal csökkenhet, amennyiben a tulajdonosok nem „fogják munkára” a pénzüket, vagyis semmilyen hozamot nem érnek el rajta.
Ez azonban csak egy országos átlag. A saját inflációnk az, amit nap mint nap a pénztárcánkon érzünk, és ez attól függ, mire költjük a pénzünket. Aki jövedelmének jelentős részét élelmiszerre, lakhatásra és szolgáltatásokra fordítja, könnyen az 1,8 százaléknál jóval nagyobb drágulást is tapasztalhat.
A pénz tehát nem azért veszít az értékéből, mert összegben csökken, hanem azért, mert ugyanabból az összegből egy év múlva már kevesebb dolgot tudunk megvásárolni.
De miért tartanak a magyarok ennyi pénzt lekötetlenül?
Mert szükségük van könnyen hozzáférhető tartalékra. Ebből fizetik a váratlan kiadásokat, a nagyobb vásárlásokat vagy éppen a következő hónapok költségeit. Ezzel önmagában nincs semmi baj.
A probléma akkor kezdődik, amikor már nemcsak a biztonsági tartalékunkat, hanem az évekre félretett megtakarításunkat is ugyanebben a formában tartjuk.
A látra szóló betétek jelentős része hónapokon keresztül alig mozdul, vagyis sok esetben olyan pénz várakozik a bankszámlákon, amelyre a tulajdonosának belátható időn belül nincs szüksége.
Ez a pénz látszólag biztonságban van, valójában azonban erősen amortizálódik.
A hozzáférhetőség nem ugyanaz, mint az értékőrzés
Nem minden megtakarításnak ugyanaz a feladata. A rövid távon szükséges vésztartaléknál fontos, hogy azonnal hozzáférhető legyen. A hosszabb távra félretett vagyon esetében azonban már az is lényeges, hogy az értékéből minél többet megőrizzen.
Ezért nem az a jó kérdés, hogy készpénz, bankbetét, állampapír, befektetési alap vagy arany közül melyik a „legjobb” választás. A helyes kérdés inkább ez: Mikor lesz szükségem erre a pénzre, és addig milyen feladatot kell betöltenie?
Legyen azonnal mozdítható vésztartalékunk (kb. 3 havi megélhetésre szolgáló), könnyen hozzáférhető tartalékunk (kb. 6 havi megélhetést fedező), és legyen olyan vagyonunk is, amelyet tudatosan hosszabb távra építünk. Mert a pénz akkor sem marad változatlan, ha nem nyúlunk hozzá. A számlán szereplő szám ugyanaz lehet. Az értéke közben mégis folyamatosan csökken.
Ha a jövőképzésre szánt nagyobb összeget is likviden a folyószámlánkon tartjuk, nagyon könnyen elveszítheti a vásárlóértékének jelentős részét még azelőtt, hogy célzottan felhasználhatnánk.
A befektetési arany, ezüst nem a mindennapi kiadások fedezésére szolgál, és nem is arra, hogy hónapról hónapra hozzányúljunk, amikor elfogy a fizetésünk. Nemesfémeket hosszú távra érdemes tartani: vagyonépítésre, értékőrzésre, az infláció hatásának kivédésére és az anyagi biztonságunk megerősítésére.
Ha szeretnéd célzottan átgondolni, hogy a megtakarításaid mekkora részét célszerű azonnal hozzáférhető formában tartani, és mekkora részét érdemes hosszabb távú értékőrzésre fordítani, keress bizalommal ezen a linken!