Fura dolog az emberi agy.
Ha az ingatlanárak 20%-ot esnek, a piacon azonnal megjelennek a befektetők, hihetetlen beszállási pontot látva a csökkenésben, ám ha ugyanez a korrekció a nemesfémek árfolyamában jelenik meg, sokan azonnal „beszakadásról” kezdenek beszélni.
Az ingatlan és arany esetében mindig is érezhető volt egy kettős mérce az ingatlan javára, holott az elmúlt 10 évben nagyjából hasonló utat jártak be.
2015–2025 között az ingatlanok, átlagosan 4-5 évente duplázták az árukat.
Ugyanebben az időszakban az arany ára körülbelül a négyszeresére emelkedett. (2015 nyarán kb. 300.000 Ft, míg 2025 nyarán kb. 1.170.000 Ft-ba került egy uncia arany.)
Az ingatlanárak további emelkedése benne van a pakliban, de a 4–5 évente történő duplázódás már olyan ütem lenne, amit nem érdemes magától értetődőnek, vagy természetes folyamatnak venni. Komolyan fékezheti a túlértékeltség, a megfizethetőségi plafon és az óvatosabb vevők. (Pl. Debrecenben egy átlagos panellakás 60 millió forintos ára már sokakban felveti a túlértékeltség kérdését.)
Mi a helyzet a nemesfémeknél?
A közelmúlt rekordárfolyamai után az arany és ezüst árfolyama jelentősen visszaesett.
Most egy látványosan gyengébb időszakban vagyunk, különösen akkor, ha a jelenlegi árakat az elmúlt hónapok abszolút csúcsaival hasonlítjuk össze.
Azonban, érdemes kicsit messzebbről ránézni erre, és azonnal más kép tárul elénk: történelmileg még mindkét nemesfém árszintje magasan van. Hol állt az arany világpiaci ára egy éve? 3300 dolláros magasságban. Az ezüsté? Valahol 30 dollár környékén. Most hol állnak?
Arany: 4210 USD/uncia, Ezüst: 68 USD/uncia https://goldprice.org/
Míg az ingatlanbefektetések jövőképe esetleges, a nemesfémeké egyértelműen pozitív. Az elemzők egyetértenek abban, hogy az arany és ezüst árfolyamemelkedése még messze nem érte el sem a repülési magasságot, sem a végsebességét. A szakértők által összeállított IGWT tanulmány, már 2030-ra komoly szintlépést prognosztizál mindkét fémnél. (Itt írtam erről.)
Miért érezzük mégis úgy, hogy hullámvölgyben vannak?
Ez az emberi pszichológia miatt van.
Hajlamosak vagyunk mindig a legutóbbi csúcsárfolyamhoz viszonyítani. Ha az árfolyam onnan akár csak néhány százalékot is visszaesik, azt azonnal jelentős csökkenésként érzékeljük. A valóságban azonban ez legtöbbször nem más, mint a piac természetes „lélegzetvétele” egy hosszabb emelkedő időszak után.
A rekordárfolyamokat eredményező tendenciák továbbra is változatlanok:
👉 A világ jegybankjai jelentős mennyiségű aranyat vásárolnak tartalékaik erősítése és kockázataik csökkentése érdekében. Még mindig sokkal többet, mint amennyit eladnak olykor-olykor.
👉 Az ipar továbbra is nagy mennyiségű ezüstöt igényel, különösen olyan jövőorientált technológiákhoz, mint pl. a mesterséges intelligencia, a napelemek és az elektromos járművek.
Összegzés
Bár a közelmúlt rekordmagas árszintjeihez képest a jelenlegi korrekció sok befektető számára lejtmenetnek tűnhet, történelmi perspektívából nézve az arany és az ezüst továbbra is magas árszinteken mozog. Nem összeomlásról van szó, hanem egy normális és egészséges piaci korrekcióról.
Az ilyen időszakokban a pánikszerű átrendezés helyett érdemes lehet inkább lehetőségként tekinteni a korrekcióra, hiszen ilyenkor kedvezőbb árfolyamon lehet vásárolni.
A piacokat gyakran nem a tények, hanem az érzéseink torzítják el. Amikor minden emelkedik, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy örökké emelkedni fog.
Amikor néhány százalékot visszaesik, máris veszélyt érzünk, sokan pánikolnak. Pedig a vagyonépítés nem az érzelmekről, hanem a következetességről szól.
Éppen ezért a rendszeres részletvásárlás sokszor többet ér, mint a tökéletes beszállási pont hajszolása.
Így automatikusan kihasználhatók az alacsonyabb árfolyamszintek, csökken az érzelmi instabilitás, nem kell árgus szemekkel függeni a grafikonokon, ezért nyugodtabban és kiszámíthatóbban gyarapíthatjuk készleteinket.