A tapasztaltabb befektetők mindig rendelkeznek valamilyen startégiával arról, hogyan szeretik gyarapítani anyagi forrásaikat, bővíteni portfóliójukat. Kinek kinek anyagi lehetősége, kockázatvállalási hajlandósága, és vérmérséklete szerint.
Sokan, akik komoly anyagi háttérrel rendelkeznek, leginkább alacsony árfolyamnál szeretnek bevásárolni, majd „elfelejteni” az egészet. Nyilván ez a legegyszerűbb, de két komoly problémát is felvet. Egyrészt, szinte lehetetlen elcsípni, hogy egy csökkenő tendenciánál meddig esik, emelkedő árfolyamszintnél pedig meddig nő az árfolyam. Másrészt pedig az ügyfél anyagilag nem feltétlenül ezzel jár a legjobban. Azonnal kifejtem, miért.
Hasonlítsunk most össze két eltérő stratégiát.
A kiváró stratégia
Az egyik lehetőség, hogy valaki összegyűjt egy pénzmennyiséget és eldönti, hogy nemesfémbe fekteti. Majd megpróbálja ezt a lehető legjobb árfolyamon, egyszerre nemesfémre váltani. Ez a kiváró stratégia. Elkezdi figyelni az árfolyamokat, és látja, hogy ezek napról napra (óráról-órára, percről-percre) változnak. Vajon mikor érdemes vásárolni? Ma elég jónak tűnik az árfolyam, akkor vegyek ma? De mi van, ha holnap még olcsóbb lesz? Lehet. Vagy mi van ha ma nem veszek és holnap emelkedni kezd? Vagy ha veszek, és utána hónapokig (vagy évekig) csak csökken? Még követni is frusztráló ezt a gondolatsort… nem hogy átélni.
Az időzített vásárlásnak, 2020-ig volt két jól elkülöníthető időszaka. Az egyik pontosan az évfordulóra esett (december 30-tól január 10-ig), a másik pedig a nyár közepén, június végétől nagyjából augusztus elejéig tartott.
Az első oka, hogy a kínai újévet februárban tartják, ezt előzi meg egy bevásárlási láz, ami az év elején kezdődik.
A második időszak a nyári pangásra esett, így általában csökkent az arany ára, ami aztán az őszi, indiai ünnepekre készülődő kereskedők bevásárlásai miatt ismét emelkedni kezdett.
Mivel ez a fajta szezonalitás hosszú időn át működött, az ekkorra időzített vásárlások általában kiegyenlítették a hullámvölgyeket az aranyárban. Ez 2020-ig többnyire bejött. De ma már nem vehető biztosra. Az utóbbi évek eseményei némiképp megváltoztatták a trendet, és mára a kiváró befektetési stratégia erős ráncfelvarrásra szorul.
A kiváró stratégia kockázatai:
- Nem lehet pontosan belőni, hogy az az árfolyam, amin vásárolunk valóban a legjobb-e. Nem tudhatjuk, hogy holnap, holnapután, egy-két hét vagy hónap múlva nem lesz-e még jobb..
- Ha kifogunk egy csökkenő trendet, és megfelelő időben vásárolunk, még nem biztos, hogy van időnk kivárni, amíg a tendencia megfordul és emelkedőbe csap át, hogy nyereséges legyen a befektetés. Ha pedig a vételi ár alatt tesszük pénzzé a befektetésünket, azonnal manifesztálódik a veszteség.
Sokan talán emlékeznek arra, ami 2008 és 2011 között történt. Már 2006-tól elkezdődött egy óvatos emelkedés, amikor 502 dollár/uncia árfolyamról 2008 februárjáig 983 dollár/uncia szintig kúszott fel az aranyár. Majd ez megfordult, hirtelen erős esésre váltott, és 30%-ot zuhant fél év alatt! Olyan volt ez, mint egy pénzügyi földrengés. Mintha a mostani 5100 dollár körüli árszint (https://goldprice.org/) hipp-hopp visszaesne 3500 dollár körülire. (Rendszeres vásárlással az ilyen idegtépő élményektől is meg tudjuk kímélni magunkat.) Sokan eladtak akkor. Nagyon sokan. Voltak, akik komoly veszteséggel.
Akik viszont nem ijedtek meg és kitartottak (ilyenkor ez a legnehezebb) bőségesen kárpótolva lettek, ugyanis 2008 novemberétől 2011 augusztusáig szinte végig emelkedőben menetelt az arany, kilőve minden addigi plafont és 1920 dollár/unciánál tetőzött az ár.
Majd ugyanez lejátszódott – csak hosszabb intervallumokkal – 2012 szeptembere (1776 dollár/uncia) és 2020 augusztusa között. 2015 novemberére már 1080 dollár/uncia árfolyamra süllyedt az arany. Hatalmas esés, az emberek verik a fejüket a falba, szidják az aranyat, és azt is, aki ajánlotta nekik. Majd 2020 augusztusában, addigi tetőfokán, 2061 dolláron ismét tündököl a sárga nemesfém. Azóta pedig… tudjuk. Egyre magasabbra tör.
Nyilván aki nem ismeri az arany természetét, működését, csak ad hoc belevág a befektetésbe, az ki van téve az eltérő érzelmi töltetű, és magas intenzitású élményeknek. Viszont az én feladatom az, hogy a lehetőségeim mentén edukáljam az érdeklődőket, hogy ismerjék meg, és ennek tudatában válasszanak befektetési fémet. A nemesfém ugyanis olyan, mint egy angol telivér. Ha ismerjük, és tudunk bánni vele, sok örömet és anyagi sikert hozhat, ellenben ha nem értünk hozzá, komoly bosszúságot is magában hordoz.
Rendszeres vásárlás:
A másik elterjedt stratégia a rendszeres befektetés, amit jó szívvel bárkinek tudok ajánlani. Egyrészt a befektetést célszerű nem ad hoc jelleggel végezni, hanem tudatosan és következetesen megtervezve, másfelől a nemesfémek árfolyamának változékonysága miatt, így tudjuk a legkisebb kockázatnak kitenni magunkat.
A bölcs befektető kiszámolja és elhatározza, hogy mekkora az az összeg, amit tetszőleges időközönként (havonta, negyedévente stb.) rendszeresen nemesfémbe tud és akar fektetni. Amikor pedig ez az időszak eljön, az aktuális árfolyamtól függetlenül megvásárolja azt a mennyiségű nemesfémet, amennyi az erre a célra elkülönített összegből kitelik. Ez az adott árfolyam függvényében hol több, hol kevesebb lesz, de az átlagár-hatás miatt, ezzel a megoldással lehet a nemesfémekből, a lehető legtöbbet kihozni.
A rendszeres befektetés előnyei összefoglalva:
- lényegtelenné válik a pillanatnyi ár
- ugyanolyan piaci/gazdasági környezetben sokkal vonzóbb eredmény várható
- a kisebb összegű, de rendszeres befektetés, nagyobb megtérülést eredményez
- nem kell folyamatosan lesni az árfolyamokat
- nem kell egyszerre milliókat átcsoportosítani máshonnan
- elkerülhető a nemesfém-befektetők legnagyobb félelme, az árfolyam-ingadozásból származó kockázat és veszteség
Személyreszabott konstrukció összeállításához, keress bizalommal itt!