Remélem, kellemesen indult az Új esztendő, és a Ló éve megérdemelt bőséget hoz Minden Kedves Olvasómnak 2026-ban!
A nyersanyagok piacán – úgy vélem – nem lesz ok panaszra!
Vágjunk is bele in medias res ebbe a dinamikusnak ígérkező évbe, mert sok fontos dolog történt az elmúlt hetekben!
Mike Maloney, nemesfémpiaci befektető (GoldSilver youtube csatorna szakértője) legfrissebb elemzése szerint az ezüst 2025-ben, az elmúlt évtizedek legérdekesebb piaci helyzetébe került – mivel a fém alapértelmezett szerepe változott meg.
Ipari fémből fokozatosan változik át stratégiai, állami és monetáris jelentőségű eszközzé. https://www.youtube.com/watch?v=qHMVgRcR4vk
Ezt a folyamatot sokan, csak évekkel később fogják „nyilvánvalónak” látni.
De én már most itt vagyok, hogy szóljak: Figyeljünk az ezüstre! És gyarapítsuk, amíg tudjuk!
A nagy hiány, amiről kevesen beszélnek
A 20. század közepén a világ több nagyhatalma – köztük az Egyesült Államok és számos európai ország – hatalmas állami ezüstkészletekkel rendelkezett.
Ezeket pénzfedezetként, ipari tartalékként és stratégiai nyersanyagként kezelték.
Az 1950–1990 közötti időszakban azonban ezek a készletek szinte teljesen eltűntek.
Az USA például évtizedeken át folyamatosan piacra öntötte az állami ezüstöt érmeverésre, ipari felhasználásra és költségvetési célokra. A 2000-es évekre gyakorlatilag nullára futtatta a stratégiai tartalékait.
Ma az Egyesült Államoknak és sok más országnak:
– már nincs jelentős állami ezüstkészlete
– nincs több tízezer tonnás puffer
– nincs „tartalékgomb”, amit meg lehetne nyomni hiány esetén
Ez egy radikálisan más helyzet, mint ami az ezüstpiacon a 20. század nagy részében fennállt.
A világ lassan kezdi felismerni azt a valóságot, amire Mike Maloney évek óta figyelmeztet: a bőséges ezüst korszaka véget ért.
Miért vált hirtelen kulcsfontosságúvá az ezüst?
Mert az ezüst mára pótolhatatlan technológiai alapanyaggá vált.
Napelemek, chipek, elektromos rendszerek, akkumulátorok, adatközpontok, orvostechnológia, high-tech infrastruktúra – mind nagy mennyiségben használnak ezüstöt, és sok alkalmazásban nem létezik valódi helyettesítője.
Ezért látjuk most, hogy az ezüstöt egyre több állami és ipari szereplő stratégiai fémként kezdi kezelni.
- Kína megállítja az ezüstexportot.
- Oroszország jegybanki ezüsttartalék-képzésbe kezd.
- India pénzügyi eszközzé integrálja az ezüstöt.
- Szaúd-Arábia központi bankja ezüst felhalmozásba kezd.
- Egyesült Államok felvette az ezüstöt a kritikus fontosságú fémek listájára.
Az összes értékelt nyersanyag közül az ezüst áll a legmagasabb helyen mind az energetikai fontosság, mind az ellátási kockázat tekintetében. Ez már nem spekuláció és nem piaci zaj. Ez egyszerűen radikális szemléletváltás.
Amikor már a központi bankok is megjelennek egy fém piacán, az már nem egyszerű „befektetési sztori”. Az már állami szintű stratégia.
Az ezüst újra pénzzé válik
Az elmúlt 40–50 évben az ezüst pénzügyi szempontból háttérbe szorult:
- mivel inkább ipari fémmé vált
- az arany „kistestvérét” amolyan „másodhegedűst” láttak benne,
- nem minősült tartalékfémnek
- olcsóbb volta miatt periférián kezelték
A központi bankok aranyat tartottak.
Ezüstöt gyakorlatilag nem.
Ezért volt különösen figyelemfelkeltő, hogy 2025-ben Oroszország és Szaúd-Arábia központi bankja nagy mennyiségű ezüstöt vásárolt. Ez azt jelzi, hogy az ezüst visszakerült a pénzügyi térképre.
Nem úgy, mint a 19. században, nem érmeformában – hanem mint:
– stratégiai tartalék
– kritikus nyersanyag
– monetáris jelentőségű eszköz
Ez az, amit Mike „remonetizációnak” nevez. („pénzzé tétel”)
Miért különösen sérülékeny az ezüst kínálata?
Az ezüst egyik legfontosabb sajátossága, hogy nem önálló fémként termelik ki.
A globális kínálat kb. 70%-a melléktermékként jön létre réz-, cink-, nikkel-, ólom- és aranybányászat során.
Ez azt jelenti:
👉 az ezüstkínálat nem az ezüst árától függ
👉 hanem más fémek bányászati ciklusaitól !!!
Ha a bányászat finanszírozása sérül, ha projektek leállnak, ha egyes alapfém-bányák bezárnak, akkor az ezüst egyszerűen eltűnik a rendszerből – függetlenül attól, hogy közben a technológiai kereslet nő.
Ez az a szerkezeti csapda, amire Mike Maloney 2008 óta figyelmeztet: „El fog jönni a nap, amikor mindenki ezüstöt akar, de már senki sem bányássza.”
Ez nem azt jelenti, hogy máról-holnapra elfogy a fém. Azt jelenti, hogy nem lesz rugalmas kínálat.
És az ilyen piacokon az árak nem lépcsőznek.
Hanem ugranak. Hatalmas léptékkel haladnak. Ahogyan 2025-ben láttuk az ezüsttől.
Mit mondanak a számok?
2025 januárja óta az ezüst ára több mint 170%-kal emelkedett.
A befektetési világban:
+170% / 5 év alatt → nagyon jó teljesítmény
+170% / 1 év alatt → rendkívüli piaci esemény
És itt nem egy technológiai részvényről vagy kriptoeszközről beszélünk, hanem egy több ezer éve ismert és használt nemesfémről. Az ilyen mozgások nem véletlenek. Az ilyen mozgások azt jelzik, hogy valami a piaci szerkezetben megváltozott.
Maloney szerint a hosszabb távú grafikonok és az arany-ezüst arány történelmi mintái alapján a háromjegyű ezüstár immár nem extrém forgatókönyv, hanem egy olyan kimenet, amely egy ilyen átrendeződésben reális következmény. https://www.youtube.com/watch?v=DvEYuNlaoLA
Összegzés
Az ezüst egyszerre lett kritikus technológiai alapanyag, állami monetáris jelentőségű eszköz és kínálatilag rugalmatlan stratégiai fém. Ez a kombináció rendkívül ritka. Az ilyen időszakokban a legfontosabb kérdés nem az, hogy „eléggé felment-e már az ár”.
Hanem az, hogy ki érti meg időben, mi épül a háttérben.
Mert aki megérti, és időben lép, annak még biztosan lesz ezüstje.
A többiek pedig könnyen úgy érezhetik majd magukat, mint aki megnyerte az 5 milliárdot a lottón…
csak épp azon a héten elfelejtette feladni a szelvényt.
Ha még időben szeretnél a nemesfémek felé lépni, keress meg! Üzenj vagy kérj visszahívást!